„Nincs olyan definíció, ami minden egyes álhírre alkalmazható lenne” – válaszolta Németh T. Enikő nyelvész arra a kérdésemre, hogy mit tekintenek álhírnek. A legtöbb meghatározás a hamisságot és a megtévesztési szándékot emeli ki, de a magyar terminológia nem különbözteti meg egymástól a szándékos és a nem szándékos megtévesztést, szemben az angollal, ahol létezik a disinformation és a misinformation kifejezés. Németh T. szerint az előbbi nevezhető igazából álhírnek, de fontos elem, hogy a dezinformálás haszonszerzés céljából történjen, ami persze lehet az anyagi mellett politikai vagy társadalmi „haszon” is.
Németh T. szerint az álhírmeghatározást az is nehezíti, hogy a modern tudományelméletben az igaz-hamis felosztás nem annyira használatos, mivel van közöttük egy szürkezóna, és változik is az információk megítélése: „Lehet, hogy húsz év múlva valami igaz lesz, amiről korábban azt gondolták, hogy nem az”. Ezért csapatuk az igaz-hamis elkülönítés helyett inkább a források megbízhatóságára koncentrál.
Az ötlet, hogy álhírazonosítással foglalkozzanak, a Covid-járvány alatt jutott eszükbe, mert látták, hogy nagyon sok álhír és rossz tanács terjed az interneten, elég, ha csak a Donald Trump által javasolt fertőtlenítős oltakozásra gondolunk. „Azt akartuk, hogy az emberek felismerjék, ha álhírt olvasnak. Megfogalmazódott, hogy a nyelvi jegyek alapján szeretnénk őket azonosítani, ehhez pedig közvetlenül tudtak kapcsolódni az informatikus kollégák” – mesélte Németh T., aki szerint ha a nyelvészek meg tudják fogalmazni az álhíreket jellemző nyelvi tulajdonságokat, akkor az informatikusok be tudják építeni ezeket a programjaikba.
A tanszékvezető szerint alapvetően háromféle módon történik az álhírek azonosítása: tényellenőrzéssel, nyelvészeti alapon (főként a szókészletet vizsgálva) és mesterséges intelligenciával.
„A csoportban sokan foglalkoztunk korábban is a nyelvhasználat vizsgálatával, tehát sokat tudunk arról, mi az, hogy megtévesztés, manipuláció és befolyásolás, márpedig az álhírek hemzsegnek ezek eszközeitől” – mondta.
Csendes Tibor szerint nagy különbség a módszerek között, hogy amíg a tényellenőrzés hosszadalmas, és emberi munkát igényel, addig az általuk elképzelt és részben meg is valósított megoldás gyors közelítő eredményt ad. Ezen kívül visszakereshető, hogy mely nyelvi jegyek miatt döntött úgy a program, hogy egy szöveget gyanúsnak címkéz. A programok hátránya az, hogy a szabályok megfogalmazása nagyon sok időt és sok nyelvészi munkát igényel. „Ezen kívül van a mesterséges intelligencia. Ez rémisztő világ, mert könnyű megvalósítani az eszközt, és meglepően pontos eredményt ad, viszont nem visszakereshető a döntések háttere” – magyarázta Csendes.
