„Emlékszem, éppen egy kézilabdatornán voltam, amit megnyertünk. Anya volt velünk edzőként, de néhány nappal korábban haza kellett mennie. Nem tudtam miért. Boldogan tértem haza, amikor azzal fogadott, hogy el kell mondania nekem valamit. Hogy a testvéremet meggyilkolták” – mondta Roberts remegő hangon és könnyes szemmel.
Azt mondta, nem emlékszik arra, hogy szisztematikusan fel tudta volna akkor dolgozni a tragédiát.
Az életünk részévé vált, meg kellett tanulnom kezelni
– mondta.
Jamina Robertset minden idők egyik legjobb svéd kézilabdázójának tartják, most a csütörtökön kezdődő Európa-bajnokságra készül. Hogy meddig tud a legjobbak között maradni, azt nem tudja.
„Nem látom a karrierem végét, pedig nyilvánvaló, hogy napról-napra közelebb és közelebb vagyok hozzá” – mondta.
De csütörtökön már biztosan pályára lép az Észak-Macedónia elleni nyitómérkőzésen. Nem úgy, mint Daniela de Jong, a Valcea irányítója, aki hátsérülése miatt kimaradt a keretből.
„Rendkívül nehezen élem meg, mert a tavalyi vébé nagy részéről is lemaradtam, a csoportkörben kéztörést szenvedtem. Szomorú vagyok, de idővel minden rendben lesz” – mondta Daniela de Jong.
